Először is előrebocsájtanám, hogy megszűnt a blogtér, ahol korábban írtam ezt az egyszerű napló jellegű blogot. Adva volt ez a már ritkán látogatott hely és hallottam egy régi blogtárstól, hogy ő is itt szeretni írni, így hát itt nyitottam egy új hétköznapi naplót.
Téma nincs meghatározva, írok, ahogy jön és ahogy kedvem van, na meg némi mondanivalóm. A nick egyszerű, a keresztnevem becéző formája. (mögé azért került egy 2-es, mert talán van már itt másik Gerti is) Aki ezt a blogot kötni akarja a régiekhez, az az ő dolga, aki újként ismer úgyis jó. Nem csak a helyhiány miatt csináltam újat, hanem azért is, mert magamban szükségét érzem, belső késztetésként, hogy igazi naplót írjak, mondanivaló és mindenféle üzenet nélkül.
A hétköznapjaimban sok minden ugyan nem történik, de ki tudja mire lesz jó, nem napi rendszerességgel, de időnként néhány sor. Mondhatnám, minden nap egyforma, de azért néha csak történik valami. Miért kell egyáltalán naplót írni és miért nyilvános egy napló? Nem tudom. Ha már egyszer itt az internet, hát miért ne. Valamikor a 90-es évek elején (szerintem, de lehet, hogy nem jól emlékszem) elkezdődött egy folyamat, egy igény, legyünk nyitottak, befogadóak, kezeljük pozitívan a minket érő impulzusokat. Nekem ez mindig is tetszett.
Sajnos mostanában úgy érzem kezd a folyamat a visszájára fordulni. Kezdünk újra bizalmatlanok, zárkózottak, befelé fordulók lenni. Az okra nekem vannak tippjeim, de mint mondottam ez csak személyes, hétköznapi napló.
