Vagyis Fáni, Fánika, az új családtag. Négy hónapos a kutyus és mindenféle szempontból még csak most tanulja az életet. Szeretni, hízelegni már nagyon tud. Amikor nem alszik, lelkesen követ mindkettőnket és nagyon kíváncsi. Akaratlanul is találó nevet választottam neki. Mindent meg kell néznie, szaglásznia. Elhatároztam, hogy azért, amennyire tudok, engedelmes kutyust szeretnék nevelni belőle. Nagy előnye, hogy hívásra azonnal odajön, ami így hangzik: Fáni, gyere és már szalad. Nappal köztünk van, szabadon ki be járkál a házban, de éjszakára ha tetszik neki, ha nem, az előszobában alszik egy kosárban. Tiltakozik néha egy kicsit, de nincs mese, - van tapasztalatunk bőven az előző két kutyával - jobb ha tudja hol az éjszakai helye.
Itt éppen a kopár, kiszáradt kertben bóklászik.
A nagy medvetalp levelek mellett látszik, hogy milyen kicsi.
Nehéz fényképezni, mert mint itt is, mindig kiugrik a képből.
Félsiker, egy elkapott pillanat.
Ez is a méret érzékeltetésére készült, bár a fotel jó nagy.
Itt egy kis simiért ágaskodik, a fényképezőgép a másik kezemben volt, legalább három képből ez az egy lett jó.
Remélem Fánika jól érzi magát nálunk és hosszú életű, okos kutyussá fejlődik. Amúgy nincs baj az okosságával, nagyon figyelmes és gyorsan tanul.
A képek nem jelennek meg. Ez van.
